A származási hely jelölésével kapcsolatban szintén a F2F stratégia jelenti az új apropót az eddig is fennálló vitás helyzet rendezésének megkezdéséhez. A kérdés röviden összefoglalva az, hogy a számos tagállamban az elmúlt években meghozott, egyes termékek, mint alapanyagok (tej és húsféleségek) kötelező származási helyének jelölését előíró nemzeti jogszabályokban lefektetett előírásokat szükséges-e uniós szintre emelni, vagy elégséges-e a jelenlegi szabályozás, amely ma jobbára önkéntes alapon teszi ezt lehetővé és ezzel együtt hatályban maradatnak-e a tagállami jogszabályok?

Friss fejlemény, hogy az Agrárminisztérium bekérte a szakmai szervezetek álláspontját az ügyben. A FÉSZ véleménye az önkéntes feltüntetés lehetőségének megtartását javasolja, részleteiben elolvasható itt.

Az Európai Bíróság által az elmúlt napokban kiadott állásfoglalás szerint egyébként nem eleve ellentétes a jelenlegi uniós szabályozással, hogy a tagállamok nemzeti jogszabályokat alkotnak a témában, de ezek megalapozottságát minden esetben a tagállamnak kell igazolni. Ennek keretében legelőször igazolni kell, hogy bizonyított összefüggés van az adott termék minősége és a termelés helye között. Csak ezután lehet azt vizsgálni, hogy a fogyasztók többsége igényli-e ezt az intézkedést és mindkét indoknak állnia kell ahhoz, hogy a nemzeti jogszabály bevezethető legyen.

Néhány tagállam már most szorgalmazza az uniós szintű jelölési kötelezettség bevezetését. Az Európai Bizottság az ősz folyamán hatástanulmány elkészítésébe kezd a származási hely kötelező jelölése esetleges bevezetésének várható következményeire vonatkozóan.