A körforgásos gazdasági csomag hulladékokkal kapcsolatos előírásainak, valamint az egyutas műanyagokról szóló irányelv rendelkezéseinek hazai implementálása

Március 18-án ülésezett kiterjesztett formában csomagolási hulladékokkal foglalkozó munkacsoportunk. Az ülésre meghívást kaptak azon szakmai szövetségek is, amelyek nem tagjai Szövetségünknek (Sörszövetség, Hegyközségek Nemzeti Tanács, Szeszipari Szövetség), a Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Szövetség (KOZMOS), a Márkaszövetség (BGA), továbbá a Kereskedelmi Szövetség képviselője is részt vett az ülésen.

Az ülésen megállapodás született arról, hogy az élelmiszer és nem élelmiszer jellegű napi fogyasztási cikkek forgalmazóit együttesen képviselő szövetségek közös állásfoglalást készítenek az ITM felé, amelyben a körforgásos csomag hazai átültetésével kapcsolatos alapvető javaslatainkat és elvárásainkat mutatjuk be.

Mint ismeretes, az ITM-ben 2019 eleje óta folyik a különböző érdekképviseleti szervek bevonásával a körkörös gazdaság csomag, valamint majd várhatóan idén nyártól az egyutas műanyagokról szóló (SUP) irányelv implementálásának előkészítése. Jelentős változások várhatóak a csomagoló anyagok környezetvédelmi termékdíj rendszerében, az EU irányelvek nyomán be kell majd vezetni a kiterjesztett gyártói felelősség rendszert (EPR) a csomagolási hulladékokra. Az EPR rendszer megvalósítását tekintve több lehetséges megoldás is a kormány rendelkezésére áll;

  • teljesen piaci alapokon hagyja működni a koordináló szervezet(ek)et
  • teljesen állami kézben tartja a rendszert
  • hibrid megoldást alakít ki a fenti kettőből

Jelen pillanatban érdemi információt nem tudunk szerezni arra nézve, hogy a kormányzat milyen megoldásban gondolkozik. Az eddigi tapasztalatok alapján az ITM képviselői meghallgatják a résztvevők elképzeléseit, majd egy jelenleg nem látható időben és folyamat során dönt arról, hogy mit fognak felterjesztésre javasolni kormány szintre. Ismerve az elmúlt időszak jogalkotási gyakorlatát, kérdéses, hogy tudunk-e a hagyományos szakmai érdekképviseleti eszközökkel hatást gyakorolni a kormányzat döntésére. Fontos költségvetési kérdés is kapcsolódik a témához, ugyanis a jelenlegi mintegy 80 mrd Ft összértékben befolyó termékdíj és különadókból mindössze 12-14 mrd Ft jut vissza ma a szelektív gyűjtésre és hasznosításra. A mostani termékdíj szabályozás viszont nem átlátható, nincs tételes elszámolás a befizetett összegek és felhasználásuk között – ezt pedig az EU irányelv elő fogja írni a jövőben. Szakértői becslések szerint, racionálisan elosztott 30 mrd Ft bizonyosan elegendő lenne a rendszer hatékony üzemeltetésére. Tehát az állam forrásoktól esik el, hacsak nem vezet be valamilyen pótlólagos adót.

Még február végén tartottunk egy prezentációt az ITM fórumon, amiben igyekeztünk szemléltetni, hogy az élelmiszeripar részére komoly versenyképességi kérdést hordoz magában a téma, ezért szükséges a körültekintő és széleskörű egyeztetés az új szabályozási koncepció kialakításánál, különösen a regionális versenytárs tagállamok figyelembevétele.

A szakmai egyeztető fórumokon kapott visszacsatolások alapján úgy érzékeltük, hogy szükséges még tavasszal beadni egy egységesített, több szakmai szövetség által is elfogadott álláspontot és javaslat csomagot.

A javaslat alap koncepciója, hogy a jelenlegi termékdíjak adta befizetési szintnél nem kell több forrást biztosítanunk a probléma megoldásához (2025 célszámok elérése). Ez a javaslat csomag magába foglalná az érintett termékpályák és hulladék típusok sajátosságainak bemutatását, a technológiai adottságok és lehetőségek ismertetését, valamint közelítő számításokat is tudnák bevonni az MGYOSZ anyag alapján arra nézve, hogy milyen költségekkel üzemelhetne egy piaci alapokon szerveződő EPR rendszer.

Január óta aktívak vagyunk és együttműködünk az MGYOSZ környezetvédelmi bizottságában résztvevőkkel, ahol körvonalazódni látszik egy számunkra is elfogadható javaslat az EPR rendszer alapköveit illetően. Az MGYOSZ által jegyzett javaslattal általánosságban minden iparági érdekképviseleti szerv együtt tudna élni, nem csak a csomagolási hulladékokban érintett szereplők.

A javaslat lényegében a 2012 előtti rendszert élesztené újjá a csomagoló hulladékok tekintetében, azzal a kiegészítéssel, hogy külön lenne ipari/kereskedelmi és lakossági hulladékáram, ebből fakadóan külön koordináló szervek kezelnék a két anyagfolyamot. Az MGYOSZ a 2025-ös gyűjtési és hasznosítási célértékekhez közelítő számításokat is végzett a modell működési költségeire nézve a kiemelt anyagáramokra. A számítások alapja mindig az elérhető legpontosabb adathalmazból indult ki, azonban fontos megjegyezni, hogy 2012 óta, amióta állami kézbe koncentrálódik a szelektív hulladékkezelés, azóta az adatok megbízhatósága és elérhetősége romlik, csakúgy, mint a teljes hulladékgazdálkodási rendszer teljesítménye. Az MGYOSZ folyamatosan koordinálja a különböző szervezetek álláspontjait, és így az Appliával (háztartási gépek forgalmazói) közösen továbbfejlesztették az EPR rendszerre vonatkozó javaslatukat, valamint frissítették az indikatív számításokat is a különböző anyagáramokra számított EPR díjakról is. Az MGYOSZ egyeztetett javaslatot tudnánk mi is felhasználni, az ipari oldal tárgyalási pozícióját vélhetően azzal tudnánk a legjobban erősíteni, ha minden oldalról hasonló vagy akár azonos javaslatokat kapna az ITM.

Az ITM legutóbbi egyeztető fórumán (április 24.) bejelentették, hogy legkésőbb május 15-ig fogadnak még javaslatokat a csomagolási hulladékos irányelv nemezti átültetése kapcsán. Ennek nyomán május első hetében elkészítjük a FÉSZ és a csatlakozó élelmiszeres szövetségek közös álláspontját.

A NAK illetékes kollégáival is megkezdődtek az egyeztetések a témában. Június folyamán várható, hogy a mi álláspontunkat felhasználva a NAK is elkészíti saját pozícióját, amelyet majd kommunikál az ITM felé, ezzel is erősítve a kritikus tömeget azon álláspont mellett, hogy a jelenlegi termékdíj befizetésekkel egy piaci alapokon működő EPR irányító szervezeten keresztül megoldható a célszámok teljesítése.