innovativ_oldalKutatás, fejlesztés, innováció az élelmiszeriparban

 

Az élelmiszeripari innováció jellegzetessége, hogy általában kis lépésekben, de szinte folyamatosan történik, mivel a magát az élelmiszer jellegét érintő radikális innováció eredményeit a fogyasztó az élelmiszerbiztonsági aggályok és az ízlés tanult jellegéből adódó megszokások miatt elutasítja.

A fogyasztók ízlése az élelmiszerek területén csak lassan változik, a nagy újdonságokat általában nehéz rövid idő alatt elfogadtatni. Ezért a kis lépésekben történő innováció meghatározó jellege valamint a belföldi piac súlya és jelentősége az élelmiszeriparban alapvetően eltér a vállalati felhasználók számára termelő és a műszaki fogyasztási cikkeket előállító iparágak innovációjától.

Az élelmiszeripari innováció típusai

Az élelmiszeriparban a nagyobb változást, ugrásszerű fejlesztést jelentő nemzetközi jelentőségű újdonságok aránya és gazdasági súlya, bevételtermelő képessége általában alacsonyabb, mint a kis lépésekben történő fejlesztéseké. Több európai országban végzett felmérések eredményei egyöntetűen azt mutatják, hogy az innováció leggyakrabban a termékek javítása területén jelentkezik, ezt követi a technológia javítása. Általában ez a két terület hozza a legnagyobb gazdasági eredményt is. Csak ezután következik a nagyobb mértékű, radikális termék innováció, melyet a nagyobb mértékű technológiai innováció, végül a nagyobb szervezeti innováció követ.

A fogyasztói fogadtatás miatt radikális innovációra leggyakrabban a beszállítói, szolgáltatói iparágak új megoldásainak olyan élelmiszeripari alkalmazásával van lehetőség, amely magát az élelmiszer jellegét, molekuláris szerkezetét nem változtatja meg, hanem a termékhez kapcsolódó szolgáltatások és kényelmi funkciók, a technológia, szervezési, logisztikai módszerek, a csomagolás, a folyamatszabályozás stb. területén eredményez új lehetőségeket.

Hosszabb időszakot (10-20 évet) áttekintve és összehasonlítva az élelmiszerek korábbi választékával, előkészítettségi, kényelmi színvonalával, eltarthatósági idejével, szezonon kívüli hozzáférhetőségével az élelmiszeripari innováció eredményei jól láthatóvá válnak: jelenlegi élelmiszerválasztékunk sokkal szélesebb, a termékeknek a fogyasztó számára nyújtott előnyei, szolgáltatásai sokkal magasabb színvonalúak, a termékek élelmiszer-biztonsági szempontból sokkal megbízhatóbbak, mint akár 10 évvel ezelőtt.

Az élelmiszeripari innováció mind a lakosság jóléte, egészsége, életminősége, mind a foglalkoztatottság, a jövedelemtermelő képesség és az élelmiszerbiztonsági kockázatok csökkentése szempontjából rendkívüli fontosságú.

Innováció a hazai élelmiszeriparban

A magyar élelmiszeriparban a fejlesztés, kutatás fő hajtóereje a változó piaci igények nyereséges kielégítése és ennek részeként az új piaci szegmensek megszerzése, a piaci részesedés növelése és a kiskereskedelem által közvetített konkrét fogyasztói igényeknek való megfelelés. Ezt követi sorrendben az élelmiszer-biztonsági követelményeknek, elsősorban a jogszabály által előírt követelményeknek való megfelelés, a költségcsökkentés, majd kisebb mértékben a minőségjavítás. (Európában az innováció fő hajtóerejét jelenleg az élvezettel, egészséggel, kényelemmel, a fizikai állapottal és jó közérzettel kapcsolatos fogyasztói elvárások kielégítése jelenti.) A fogyasztói elvárások egymáshoz viszonyított sorrendje állandóan változik. Jól érzékelhető az egészséget védő, támogató élelmiszerek iránti érdeklődés fokozódása.

A hazai innovációs tevékenység döntő többsége a termékfejlesztésben jelentkezik, melyet a csomagolás-fejlesztés követ. (Ez jól egyezik a nemzetközi tendenciákkal.) Ezután következik körülbelül azonos intenzitással a mind újabb és újabb élelmiszerbiztonsági, minőség-irányítási rendszerek követelményeinek való megfelelés és a fogyasztói igények megismerése, végül a termékek érzékszervi tulajdonságainak javítása.

Kedvezőtlen tapasztalat, hogy a vállalatok gyakran a fejlesztésre rendelkezésre álló korlátozott erőforrások jelentős részét olyan újabb élelmiszer-biztonsági és minőség-irányítási tanúsítványok megszerzésére kénytelenek költeni, amelyek már nem jelentenek további lényeges javulást tevékenységük élelmiszer-biztonsági színvonalában, az új termékeket, technológiákat és szolgáltatásokat eredményező fejlesztések helyett.

A magyar élelmiszeriparra jellemző, hogy a kis és közepes vállalatok többsége nem rendelkezik a fejlesztéssel megbízott saját részleggel, de gyakran saját, kijelölt, legalább részidőben ezzel a területtel rendszeresen foglalkozó szakemberrel sem, hanem fejlesztési-kutatási, innovációs tevékenységük alkalomszerű. Így többségében saját, más szakterületen dolgozó, a fejlesztésben és az innováció megvalósításában kevésbé jártas szakemberei tapasztalataira építve fejlesztenek, vagy külső szakértőt, alvállalkozót foglalkoztatnak. (Ez jellegzetesen közép-európai jelenség, jelentősen eltér a régi EU tagállamok helyzetétől, ahol a vállalatok 60-65%-a rendelkezik saját K+F részleggel, vagy legalábbis felelőssel.)

A nagy nemzetközi és a külföldi tulajdonú vállalatok jelentős része külföldön működtet K +F részleget és jelenleg nem, vagy csak igen korlátozott mértékben végez Magyarországon K + F tevékenységet.

Az élelmiszeripari kutatóintézeti hálózat a kilencvenes évek elején jelentősen meggyengült, a fennmaradt intézetek kemény küzdelmet folytatnak fennmaradásukért. Az egyetemi tanszékek is jelentős létszám és forráshiánnyal küszködnek.

Technológiai Platform
EU Technológiai Platform
TRUEFOOD Magyarország
NU-AGE Magyarország
NU-AGE Europe Project
EU K+F+I (7.) Keretprogram
PROMETHEUS Projekt
Campden & Chorleywood
Kettős mérce-ügy
ÉLELMISZERBIZTONSÁG ÉS MINŐSÉG
KIEGYENSÚLYOZOTT TÁPLÁLKOZÁS
KEZDEMÉNYEZÉSÜNK: EGYÜTT A FOGYASZTÓKÉRT