Szeptember 23-án tartották New Yorkban az év, és talán az évtized legfontosabb diplomáciai csúcstalálkozóját fenntartható élelmiszertermelés témában, az ENSZ által szervezett Global Food Systems Summit elnevezésű rendezvényt. Bár itthon vajmi kevés visszhangja volt és van ennek az eseménynek (amelyet júliusban már megelőzött egy pre-summit is Rómában, ezért inkább folyamatnak nevezhető) és magyar élelmiszeriparos szemmel talán távolinak tűnik mind hatásában, mind közvetlen jelentőségében, mégis fontos az alapvetésekkel és főleg az öt felölelt témakörrel megismerkedni, mert az elkövetkező évek nemzetközi és regionális diskurzusait, az élelmiszer-előállítás szabályozását és piaci működési környezetét alapvetően, viszonyítási pontként fogja meghatározni ez a seregszemle.

A csúcstalálkozót előkészítő folyamat során a környezetvédelmi és hátrányos helyzetűek érdekeit képviselő civil szervezetek élesen bírálták a gazdasági szereplők bevonását és befolyás-gyakorlását a párbeszédbe, ami pontosan előrevetíti az elkövetkező évek egyik fő konfliktusforrását a fenntarthatóbb élelmiszer-rendszerek kialakítása érdekében tett globális és nemzeti erőfeszítések terén. A mélyülő lövészárkokat jól bemutatja ez a Guardian-ben megjelent cikk.

A szervezők szándéka szerint az esemény fordulópontot jelent majd az SDG-k megvalósítása irányában, mert tudományos egyetértés van abban a tekintetben, hogy az élelmiszer-ellátási rendszerek megváltoztatásával önmagában hatalmas eredményeket lehetne elérni az ENSZ 2030-ra kitűzött fenntarthatósági céljainak megvalósításában.

A rendezvény a következő öt nagy témakört helyezte a középpontba:

  1. Miként lehet biztosítani a biztonságos és tápláló élelemhez való hozzájutást minden ember számára?
  2. Miként lehet előmozdítani az áttérést a fenntartható fogyasztási szokásokra?
  3. Miként lehet a természeti környezet számára kedvező és az emberiség igényeit is kielégítő termelési rendszereket kialakítani?
  4. Miként lehet méltányosabb megélhetést és igazságosabb jövedelem elosztást teremteni a láncokban?
  5. Miként lehet az élelmiszer-termelési rendszerek ellenálló képességét növelni a stresszel és a sokkhatásokkal szemben?

A csúcs emellett az olyan rendszerszintű kérdésekkel is foglalkozott, mint a finanszírozás, a politika, az innováció, a hagyományos tudás, a nők, a fiatalok és a hátrányos helyzetű csoportok helyzetének javítása.

A cél az volt, hogy „drámaian nőjön” a köztudatban az élelmiszerelőállítási rendszerek megváltoztatásának fontosságáról szóló párbeszéd jelentősége és a bemutatott megoldási lehetőségek segítségével valós tetteket hajtsanak végre a világ országaiban annak érdekében, hogy a SDG-k megvalósítására rendelkezésre álló 10 évben valóban eredményt tudjunk elérni. A csúcstalálkozó szervezői azt remélték, hogy sikerül felrázni a világot rávilágítva arra a tényre, hogy mindannyiunknak együtt kell dolgoznunk annak érdekében, hogy megváltoztathassuk azt a módot, ahogyan előállítjuk, fogyasztjuk az élelmiszereinket, és ahogyan gondolkodunk erről.

A csúcstalálkozó munkáját nemzetközi szakértőkből álló tudományos testület támogatta és az egész rendszerét úgy építették fel, hogy az érintettek minél jobban megértsék és kezelni tudják a fenntarthatóbb élelmiszer-termelési rendszerek kialakítását befolyásoló tényezőket és lehetőségeket.

Az ENSZ tagállamokban ez év folyamán nemzeti előtalálkozókat tartottak a felvetett témák napirendre tűzése és a nemzeti álláspontok kialakítása, valamint figyelem-felkeltés céljából. Az EU elkészítette a saját vízióját, melyhez széles körben adhattak véleményt az érintettek, így az élelmiszeripari érdekképviseletek is. Az Unió álláspontja lényegében a Farm 2 Fork strartégia megvalósításából és az önkéntes vállalásokat ösztönző Code of Conduct rendszerére támaszkodik.

Itthon csak egy szűkkörű rendezvényre került sor tavasszal az Agrárminisztériumban, kormányzati képviselők részvételével, amelyre az élelmiszeripari érdekképviseletek nem kaptak meghívást. Az ENSZ dedikált honlapján elolvasható a tavaszi magyar esemény összefoglalója, mely szerint a fenti témák közül a fenntartható fogyasztási szokásokra való áttérésre fókuszált a hazai munkacsoport. Ugyanitt megtalálható Magyarország hivatalos állásfoglalása is. Nagy István agrárminiszter nyilatkozata itt, az Európai Unió mezőgazdaságért felelős biztosának nyilatkozata itt megtekinthető.

A csúcstalálkozó munkáját, az elkészült akciótervben felvázoltakat a jövőben az ENSZ szervezetén belül dolgozó nemzeti koordinátorok és különféle bizottságok keretében folytatják.